Hegedüs Géza

Szigethalom várossá válása és a képviselőtestület 2004. VIII. 26-i ülése után, könyvtárunk felvette Hegedüs Géza író nevét.

Előtte is, utána is többen kérdezték tőlünk: miért választottuk az ő nevét? Nem azért, mert szigethalmi kötődése volt! Az életműve miatt esett rá a választásunk. Már akkor rá gondoltunk, amikor Szigethalomra költözött a könyvtár.

1996-ban ő még élő személyiség volt, s ezért nevét nem vehettük fel a vonatkozó törvény értelmében.

Hegedüs Géza a legnépszerűbb, legolvasottabb írók egyike, több regénye külföldön is megjelent. Írói arcképére a rendkívüli sokoldalúság, gazdagság jellemző. Életműve több mint 80 könyv, prózai, verses művek, szépirodalmi, irodalomtörténeti jellegű, tudományos és ismeretterjesztő könyvek.

Az írott szó mellett szenvedélye volt a rádió. Hang- és rádiójátékainak száma ezernél is több. Ezekhez még nem vettük hozzá cikkeit, jegyzeteit, előadásait.

Mindig rengeteget olvasott, mert szüntelenül tanulni és gyönyörködni akart, és közben mindig írt, mert tanítani is akart.

Fél évszázadot töltött a Színház és Filmművészeti Főiskolán, emellett könyvtárosokat, pedagógusokat is tanított.

1912-ben született.

„A könyv, az irodalom szeretete, a tanítás szenvedélye kísérte végig életútját. Családjában a XVIII, század óta mindenki közel állt a könyvhöz – nyomdászként, papírkereskedőként.

Élete ugyanakkor olyan próbatételek elé állította, olyan fordulatokat tartogatott számára, amelyeket egynémely regényhőse is megirigyelhetne.

Az olvasás gyönyörűségére nevelt egész életében. 1946-49 között az Olvasó népért mozgalom országos felelőse.

Gyakran és szívesen járt író-olvasótalálkozókra. (Könyvtárunkat két alkalommal is megtisztelte látogatásával.)

A könyvtárak létét egész életében szívügyének tekintette. A megalázott Babilon c. regényét, a legelső közkönyvtár: a ninivei „cserépkönyvtár” történetét is bevallottan azért írta, hogy az olvasók széles rétegeiben kedvet ébresszen a könyvtárak használatához.

Azt vallotta: művelt nép nincs olvasó nép nélkül; igényes ember a szakmájához is hozzáolvas. Ezt csak akkor tudja igényesen tenni, ha van olvasási gyakorlata a szépirodalomban.

Személyiségének „különös varázsa volt: az embert minden körülmények közt értő bölcsek különös sugárzása. Derűt teremtett maga körül.

Olvasók, tanítványok, kollégák éreztették vele szeretetüket, ragaszkodásukat, hálájukat. Boldogan éreztették, mert Hegedüs Géza fizikai közelében és szellemi körében egy kicsit mindig boldognak lehetett lenni.”

1999. április 9-én, 87 éves korában halt meg. A főváros díszsírhelyet adományozott a részére.

„Szimbólumként is fölemelő a tudat, hogy Bartók Béla és Solti György szomszédságában nyugszik…”